Kísért a múlt


Írta: Fülöp Sándor

Elolvasva a március 3-i szakági gyűlés jegyzőkönyvét végképp megerősödött bennem a már ott felmerült elhatározás, miszerint néhány elhangzott mondat pontosításra szorul – amire a helyszínen sajnos a kialakult, a gyűlés egész tartamát elvevő sporthoz méltatlan vita nem adott alkalmat.

Haál Gábor elnöki beszámolójában a gyűlés kései időpontját a „szövetségi költségvetés tisztázatlanságával”, illetve annak bizonyos “sarokszámainak hiányával” indokolta. Nosztalgikus érzéseket keltettek – azt hiszem nem csak bennem – ezek a kifejezések. Tudomásom és reményeim szerint az MLSZ költségvetésének ma már ilyen hiányosságai nincsenek – régebben voltak, de azokon az időkön már túl vagyunk – remélem nem csak elvileg!

Helyesen állapította meg, stratégiaváltásra van szükség, ezzel kapcsolatban az „A0 kategória átgondolása szükséges. Nem azt a célt szolgálja már, mint amire annak idején kitaláltuk. Az A0 kategóriának vadászlovaglás felé kell tolódni, jó érzést kell adni” irányelven kívül más konkrétum nem hangzott el – és ez sajnos az egész gyűlésre igaz. Már pedig annál nagyobb baj van – mint ahogy az Bázár Gyuri cikkének nem tárgyalt nagyobb részéből kiolvasható – hogy ezt ennyivel meg lehetne oldani. Sajnos a cikkből csak az a néhány mondat lett tárgyalva, amit elrontott. Ezt Gyuri még a gyűlés előtt elismerte és megkövette, akiket megbántott, ezért lehetett volna másképp is kezelni a kialakult helyzetet arra törekedve, hogy minél kisebb cirkusz legyen belőle, nem pedig gerjesztve azt. (Pl. Habsburg Eilika sárgalapja fel sem vetődik, ha fel van téve a szakági honlapra – mert fenn kellene lennie, ahogy még sok mindennek).

A korosztályos EB részvételek körül ugyanis baj van – és mint ahogy az itt is kiderült, ez nem újdonság. „Nemzeti versennyel nem lehet minősülni.” – ez nem igaz. Egészen 4*-ig van lehetőség minimum alkalmassági eredmények megszerzésére nemzeti versenyeken a nemzetközik mellett – 1*-ra pedig nem kell nemzetközi eredmény. Az említett mátészalkai nemzeti ** pontosan azért lett kreálva 2010 tavaszán, mert a pardubicei fiatal lovas EB-re néhány lovasnak nem volt meg az előírt számú eredménye. Az a tény, hogy a minimum alkalmassági eredmény teljesítése nem elegendő kontinensbajnokságon való megfelelő eredmény eléréséhez, nem a Gyuri gondolata – ha bárkinek lehetősége adódik arra, hogy kilépjen enyhén szólva belterjes szakágunkból, és él is azzal, ezt fogja hallani a szakemberektől, és nem azért, mert attól félnek, megelőzzük őket. Azt állítani, hogy Portugáliában nálunk jóval nagyobbnak számító nemzeteket előztünk meg, mert jó néhányuk nem tudott csapatot kiállítani, illetve a mi 6 lovasunkkal szemben pl. a németek „csak három” együttest tudtak küldeni, félrevezetés. Az a három német ifi a 4., 10. és 12. helyen végzett, csapatban pedig ezüstérmes. A kisebb indulólétszám okai között pedig sok nemzetnél a költséges és hosszú utazás volt mérvadó, ebből a régióból csak mi küldtünk csapatot, volt, aki inkább elvitte lovasait a 2012-es helyszínre, Strzegomba.

Azt hiszem, elég érv szól amellett, hogy az EB-re jutáshoz teljesítendő eredmény emelése javítana a helyzeten, persze nem garantálja a jó szereplést, de nagyobb valószínűséget ad neki, és segíti a legalkalmasabbak kiválasztását. (Ami nem könnyű a szövetségi kapitány jelenlegi helyzetében, hiszen a lovasok edzőjeként onnantól, hogy a lovassal-szülőkkel eldöntik, megcélozzák a soron következő EB-t, a lovasa csapatba kerüléséért kell mindent megtennie, szövetségi kapitányként viszont meg kell húznia egy vonalat.) Ha csak kettő jön össze, akkor csak kettőt kell kivinni, ha több, akkor többet. Így, ha sikerül jobb eredményt elérni, az valóban motivál, könnyebb esetleg szponzort találni, és több pénz marad fejlesztésre abból a kevésből, ami a szakág rendelkezésére áll. (2010-et ~ 2 millió forinttal zártuk, ami valóban rajta is volt a szakág számláján. Erre Haál Gábor elnöki székfoglalójában azt mondta, „az nem tétel”. A három évvel azelőtti mínusz 1,6 millióhoz képest viszont nem volt rossz eredmény, és úgy tűnik, egyelőre marad ez a tétel.) Közismert tény, hogy elsősorban a talaj, a tereppálya és a pénzdíjak befolyásolják, hogy egy versenyen hány induló lesz. Mindhárom tekintetében van fejlődnivalónk. Néhány példa:
• Kezdőló bajnokság és tanintézeti bajnokság helyszínén nincs vízbeugrás!
• Jó talajú új helyszíneket kellene bevonni (ehhez vissza nem térő alkalom a FEI fejlesztési program), meglévő pályák többségének akadályai felújításra szorulnak.
• Vonzó nagyságú pénzdíjakat kellene tudni adni legalább a kiemelt versenyeken.
• A korosztályos bajnokságokon ösztöndíjat lehetne adni a legjobbaknak (mint ahogy az már pl. Írországban jól bevált az Arany Nyereg programban), amit Nyugat-Európa kijelölt edzőközpontjaiban költhetnének csak el (ha már ilyen erős tiltakozás van az ellen, hogy külföldről hívjunk szövetségi kapitányt).
• Versenyzési, és motivációs lehetőséget kell biztosítani azoknak is, akiknek nem cél a kontinensbajnokság – hiszen ők adják a tömegbázist: a tanintézeti bajnokság elavult, át kell alakítani a másik két olimpiai szakágban már bevált korosztályos vagy utánpótlás championátussá (amire két éve Jobbik Ákossal már tettünk javaslatot).
• Meg kell szüntetni azt a helyzetet, hogy ugyanaz a lovas az amatőr championátus kivételével megnyerheti az összes bajnokságot.
• Meg kell próbálni 3*-os versenyt rendezni, mert hosszú távon olimpiai részvételben kell gondolkodni: idén is csak azoknak az országoknak volt esélyük kijutni, ahol van ilyen szintű verseny. A FEI fejlesztési program segítségével adott a lehetőség. A program épp erről szól, például Dél-Afrika e programon keresztül tudott néhány éven belül csapattal részt venni a Kentucky Világjátékokon. A régióban pedig nagyon kevés háromcsillagos verseny van.
• Mivel úgy tűnik, az nem működik, hogy külföldön szerezzenek minősítést hivatalos személyeink – minél többen –, meg kellene próbálni itthon szervezni egy FEI kurzust.
• Meg kell próbálni élni a régión belüli lehetőségekkel – pl. Andy Griffiths javaslatára az orosz lovas szövetség az idén el fog kezdeni szervezni az olimpiai C csoportban, ahová mi is tartozunk, egy úgynevezett Kelet-Európai Játékokat. (A Pán-Amerikai Játékok mintájára, ott ugyanis a hozzánk hasonló „felzárkózó” nemzeteknek lehetőségük van kétcsillagon csapatként minősülni az Olimpiára. Idén pl. Argentínának úgy sikerült ez, hogy lovasai Argentínán kívül még nem indultak háromcsillagos versenyen!) Első évben gyerekeknek és ifiknek, következő évben felnőtteknek tervezik a Játékokat.

Néhány nappal a közgyűlés után megjelent egy felhívás, mely szerint „a szakbizottság várja és kéri azokat az ötleteket és azoknak megoldási javaslatait a tagság részéről, melyek a szakág fejlődését szolgálják, és segíthetik a szakbizottságot abban, hogy munkáját hatékonyabban, jó minőségben végezhesse.” Szüksége is van konkrét javaslatokra, a gyűlésen nem hangzott el sok. Szinte egyedüli érdemi hozzászólás volt V. Paizs Gáboré, aki ismertette, a díjlovagló szakbizottság hogyan próbál támogatókat szerezni és bővíteni a tömegbázisát.

Én azért írok ide, mert ma ezt tartom az egyetlen információs felületnek, ami hitelesen és megfelelő színvonalon képviseli a szakágat. Örülök, hogy nem szűnt meg (mert ez is felvetődött).

A kételkedőket szeretném meggyőzni arról, Gyuri segítő, jobbító szándékkal írta cikkét. Fogalmazhatott volna néhol szerencsésebben, lehetett volna egy-két helyen visszafogottabb – mentségére szolgáljon fiatal kora és a helyzet súlyossága. Biztos vagyok abban, tanult az elkövetett hibákból, értékelni kell bátorságát (saját tapasztalatból tudom, hogy ezeknek a szakmai elképzeléseknek a képviselete nem túl népszerű az utóbbi időben Magyarországon). Külön hitelességet ad neki, hogy „külsős”. Az ilyen embereket meg kell becsülni, mert kevés van belőlük jelenleg.

Valóban csak összefogással léphetünk előrébb, de ez nem elég. Szembe is kell tudnunk nézni a meglévő problémákkal, mert azokat már nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Akkora szőnyeg nincs.

(2012.03.21.)


A cikk szerzője nemzetközi lovastusa bíró, a Lovastusa Szakbizottság korábbi tagja.