Elment a magyar díjugratás üstököse, Suti István (1939-2012)


Született őstehetségként, díjugrató sportunk fénylő üstököseként tűnt fel az ötvenes évek elején. Igazi versenyző típus volt, olyan, aki mindig az összevetésben tudta a legjobbját nyújtani. Isten áldotta tehetsége, hatalmas bátorsággal, félelmet nem ismerő gyorsasággal és kiváló helyzetfelismerő képességgel párosult. Juhászgyerekként a Levelényi Állami Gazdaság csikós lovain kezdett el lovagolni. Csiszolatlan gyémántként került 1952-ben Budapestre az FM istállóba Dr. Kósa Reznek Jenő és Tóth Béla lovas edzők keze alá. A díjlovaglásban Hazslinszky Géza és Mártonfi Béla, míg militaryban Máchánszky Gyula nyújtott segítséget a számára. Arab nyergében 1953-ban, mindössze 14 évesen nyert először felnőtt magyar bajnoki címet, amit ’54-ben és ’55-ben is megismételt. Tóth Béla vezette és a római olimpiára készülő nemzeti csapat tagjaként kiváló helyezéseket ért el Torinóban, Rotterdamban és az előolimpián. Legeredményesebb magyarként a tizedik helyen végzett a nehéz lovaglású Széplánnyal a Római Olimpián.

Több komoly nemzetközi siker fűződik a nevéhez. Győzött a lovassport fellegvárában is, Aachenben megnyerte a Megnyitó Versenyszámot karrierje egyik legkedvesebb lovával, Öregúrral. 1963-ban igazolt a Határőr Dózsába. Kiskunhalason Hirling József parancsnok kezében egy nyerő csapat formálódott ekkor, melynek oszlopos tagja lett. Öregúr, Ragyogó és Veterán nyergében több országos és nemzetközi versenyben győzött. A legemlékezetesebb a Bécsben rendezett Európai Hadseregek Lovasbajnoksága (NATO) volt 1969-ben. A nagydíját parádés lovaglással nyerte Ragyogó nyergében, melynek nem csak sport sikere volt, de jelentős erkölcsi és politikai üzenete is.

Pályafutása utolsó szakaszában a müncheni olimpia közeledtével, a military sportba is bekapcsolódott. Amilyen gyorsan feltűnt, olyan gyorsan vonult vissza a sporttól az állandósuló derékfájdalmai miatt. Pályafutása utolsó versenyében csupán 33 éves volt 1972-ben Kiskunhalason. A határőrségnél kiképző századparancsnokként szolgált tovább. Bekapcsolódott a határőr lovász és lovas képzésbe. Sokat köszönhet neki Bajkai Sándor válogatott lovas és nevelt fia, a kétszeres olimpikon Sós Attila. 1986-ban századosi rendfokozatban vonult nyugállományba. A lovaktól ekkor sem szakadt el, a nyugalmazott őrnagy unokáját tanította a lovaglás fortélyaira.