Életének 89. évében elhunyt Makkos Vilmos


Makkos Vilmos
1923 - 2012

 

1937-ben került Kisbérre lovásztanulónak, majd 1942-től katonaként szolgált. A második világháború végén a kisbéri állománnyal Németországba került, majd amerikai hadifogságba esett. 1946-ban egyedüli magyarként már Aachenben versenyzett a kontinens legjobb lovasai ellen. Nagyon jó iram és ütemérzékkel rendelkezett, emellett a hajtószárat is remekül kezelte. Karrierje töretlenül ívelt felfelé, pályafutása legjobb lovával, Pillangóval, majd a hatvanas években Aranyálommal sok komoly versenyben lett első. Az '56-os olimpiára készülő csapat tagja volt, ám nem csak ő, hanem a teljes magyar military csapat itthon maradt.

A Nagyszentjánosi Állami Gazdaság és a Sárvári Ménes után Szombathelyre került. A vasi megyeszékhelyen - a belvárosi fuvaros telep kis udvarán - megalakította a lovasiskolát 1962. április 11-én. A hatalmas bajszú, meleg ábrázatú és szívű edző egy hatalmas családként kezelte a Petőfi utcában működő lovardát, mely néhány év alatt az ország meghatározó sportegyesületévé vált. Nála kezdte pályafutását az örökös magyar bajnok Dallos Gyula és az olimpiai negyedik helyezett military lovas, Horváth Zoltán. Emberi nagyságát mutatja, hogy személyes tragédiájakor, fia, Vili és Rajna tragikus bukásakor sem omlott össze és nem fordított hátat szeretett szakmájának. Tartását megőrizve, Horváth Zoltánt pótfiaként szeretve egyengette pályafutását egészen az olimpiáig. Nagy szerepe volt a második világháború utáni hazai military sport újjáélesztésében. Elsők között épített pályát és rendezett lovastusa versenyeket. A '80-as moszkvai olimpián szereplő csapat pályaedzőjeként komoly érdeme volt a nemzeti válogatott negyedik helyezésben.

Nem végzett pedagógia szakot, ennek ellenére olyan ösztönös ló és ember ismerettel rendelkezett, amely mindig segítette a helyes döntések meghozatalában. A lovakról, a lovaglásról és sportról többet tudott, többet érzett, mint a legmagasabban kvalifikált, sportismeretekkel rendelkező módszertani szakemberek. A lovaglási rendre, a lovak állapotára mindig nagy hangsúlyt fektetett. Sem az edzéseken, sem a pálya szélén nem adott hangos utasításokat. Nem kiabált, nem hangoskodott. Szakmai tanácsait mindig nyugodtan, érthetően és egyszerűen közölte. A versenyek elmaradhatatlan látogatója volt nyolcvanon túl is, csak úgy, mint a kezéből a sétapálca és a fejéről a kalap. Különleges képességeknek volt a birtokában. Pusztán a személyes jelenlétével képes volt átadni a követendő viselkedési normákat és a lovas etikettet. Életművével követendő példát állított mindannyiunk számára!

Emlékedet megőrizzük! Nyugodj békében Vili bácsi!



Makkos Vilmos gyászmiséje 2012. március 20-án, kedden 11 órakor lesz Szombathelyen, a Jáki úti temető melletti Jézus szíve templomban. Hamvasztás előtti búcsúztatója 13 órakor kezdődik.