Bíróként a HSBC FEI Military Világkupa fordulón


Írta: ifj. Fülöp Sándor

Az előzmények: 2009-ben némi szerencsével az elsők közt jelentkeztem a FEI Global Education Program-ra (a szerencse ez esetben annyit jelent, hogy időben észrevettem a FEI honlapján a lehetőséget). A 2009-től 2013-ig tartó program célja, mint azt a korábbi számban olvashatták, többek közt a military sportban tevékenykedő hivatalos személyek képzése. Ilyen szempontból különös figyelmet szentelnek „fejlődő”, kevesebb tapasztalattal és versennyel rendelkező országoknak.

Nemzetközi military C bíróként hét éve veszek részt a hazai rendezésű military versenyek lebonyolításában, külföldi tapasztalatokat azonban még nem sikerült szereznem, ezért rendkívül jó lehetőségnek tartottam a FEI programját.

2009. szeptember közepén a program keretében az Észak-Írországi Necarne Castle versenyére kaptam meghívást, ahol, mint utóbb kiderült, a program egyik fő koordinátora, Jean Mitchell volt a versenyigazgató. A korábban „O” bíróként működő brit szakember arra is nagy figyelmet szentelt a négynapos verseny során, hogy a képzési programban résztvevő hivatalos személyek (rajtam kívül még egy finn és egy thaiföldi bíró és egy német TD asszisztens) átfogó képet kapjanak egy ilyen méretű nemzetközi verseny lebonyolításának minden részletéről. Így többek között betekintést nyerhettünk a nagyon komolyan vett biztonsági intézkedési terv végrehajtásába és terepversenyen alkalmazott kontroll-centrum működésébe, konzultálhattunk a terep- és ugrópálya tervezővel, az FEI díjugrató bíróval, és az FEI állatorvossal.

Bíróként három kategóriába, két különböző bírói testületben végeztem munkát. CCIJ 1* és CCI 2* kategóriában Seppo Laine-val (FIN) és Les Smith-vel (GBR) bíráltam együtt. Les Smith tapasztalt bírónak számít, 2009-ben többek között Tatterssalls-ban, Belnheimben, a Póni EB-n bírált, az idei Pardubicei junior EB-n is tagja lesz a bírói testületnek. Ő volt az ún. „senior officer”, azaz ő írt jelentést az FEI-nek a munkánkról. CIC1*kategóriában két ír bíró mellett vezető bíró voltam, így a terepversenyt a kontroll centrumból kellett irányítanom. A kétnapos díjlovaglás bírálata komoly kihívást jelentett számomra (CIC* 30, CCI2* 22, CCIJ 1* 19 induló volt), mivel ebben van a legkevesebb gyakorlatom. Minkét napon üdítő meglepetésként Eric Smiley lovagolt a négyszögbe tesztlovasként. A négycsillagos szinten versenyző, emellett FEI tutor ír lovas néhány éve Tabajdon tartott igen élvezetes kurzust. A versenyen az írek mellett elsősorban brit versenyzők indultak. Ahogy várható volt, terepen a mezőny nagy része stabilan, jól teljesített. Díjlovaglásban már elég vegyes produkciókat láthattunk, főképp a nemzetközi kezdő szintnek megfelelő egycsillagos szinten, ahol sok „hobbilovas” is indul. A brit póni lovasok válogató versenye szintén itt került lebonyolításra, CCI* szinten, jellemzően jobban teljesítettek, mint az ifi lovasok, nagy lovakon.

A senior officer jelentése alapján a FEI-től kapott értékelés szerint elégedettek voltak a teljesítményemmel, így a rendkívül tanulságos írországi verseny után a 2010-es programra is beadtam a jelentkezésemet. Ismét bekerültem a program résztvevői közé, és nem kis meglepetésemre a 2010-es HSBC FEI military világkupa sorozat első versenyére (CIC 3*-W), a floridai Red Hills-be (Tallahassee) küldött a FEI, John Lechner ausztrál TD asszisztenssel. Március elején tehát újra repülőre ültem, hogy ez úttal olyan szintű versenyen bíráljak, amiben még nem volt tapasztalatom. Ismét magasan képzett szakemberekkel dolgozhattam együtt. A TD Andrew Griffiths volt, akivel a versenyt megelőzően részletesen végignéztük, kielemeztük a tereppályákat. Bizonyára ismerősen cseng a neve a military lovasoknak, hiszen az angol lovas a nyolcvanas-kilencvenes években Badminton és Burghley pályáin is sikeresen versenyzett. Az utóbbi években a FEI military bizottságának tagja, hat éve a FEI fejlesztési megbízottjaként a Kelet-Európai országok nemzeti szövetségeit segíti, mindamellett a Global Education Program egyik vezetője. 1992 óta több Rolex világkupa versenyen, Olimpián volt technikai küldött.

Három kategóriában, a CIC3*-W, a CIC3*, és a CIC2* -ban bíráltam, két tapasztalt bírónővel. Az elnök, Loris Henry (US), az amerikai military hivatalos személyek képzésének vezetője. Sue Baxter (GBR) korábbi négycsillagos lovas, Badmintonban, Burghley-ben és Pau-ban bírált már. Kétcsillagos kategóriában 19, három csillagon 4 lovas indult, a világkupa kategória díjlovaglására az első nap végén került sor 15 indulóval, nem kisebb nevekkel, mint Phillip Dutton, Karen O’Connor és Bruce Davidson Jr. Ez okozott némi izgalmat számomra a H betűnél ülve, mivel még soha nem bíráltam ilyen szintű lovasokat! A díjlovaglást Mara Dean nyerte 42,6 hibaponttal a 15 éves, ír szármású Nicky Henley-vel, Phillip Dutton és Bonnie Mosser előtt (a leggyengébb lovas teljesítménye 82,5 hibapont!). A terep nehézségét jelzi, hogy az elég kanyargós pályán senkinek sem sikerül alapidőn belül beérni. 10 lovasnak sikerült befejeznie a terepversenyt, Karen O’Connor az egyik lovával például feladta a versenyt, amiben szerepet játszhatott néhány héttel korábbi komoly bukása. Mara Dean a terepen is jól teljesített, előnyét azzal tudta növelni Phillip Duttonnal szemben, hogy kevesebbet késett, így még a díjugratásban szerzett egy verőhibájával is meg tudta őrizni a vezető helyét. William Coleman Nevada Bay nevű lován közepes díjlovaglás után, a nyolcadik helyről a legjobb terepteljesítménnyel és hibátlan díjugratással végül a harmadik helyre lovagolt, megelőzve Bonnie Mossert.

Számomra meglepő volt, hogy viszonylag sok esést láttunk a terepversenyen, elsősorban a kisebb számokban – szerencsére nagyobb sérülések nélkül - annak ellenére, hogy a terep viszonylag könnyű volt a két évvel ezelőtti események miatt, amikor két ló pusztult el a terepen. Ilyen szempontból még inkább érdekesek azok a biztonsági intézkedések, amelyeknek a bevezetésére a FEI az utóbbi években komoly lépéseket tett. Ide tartoznak azok a technikai megoldások, amelyek a bukások előfordulását csökkentik (pl. törhető akadályelemek), de a hivatalos személyek, TD-k, pályaépítők, stewardok, bírók, állatorvosok és nem utolsó sorban a bírók képzése is, hiszen a szakértelmükkel ők tudják biztosítani azt, hogy a versenyzők ne legyenek kitéve nagyobb kockázatnak, mint ami a verseny természetéből fakad. A terreppálya tervezője idén először Hugh Lochore (GBR), aki az elmúlt 10 évben Mark Phillips asszisztenseként dolgozott a verseny helyszínén.

Természetesen mindkét versenyen, annak ellenére, hogy nagy tapasztalttal rendelkező személyzet vett részt a lebonyolításban, adódtak apróbb hibák. Például egy-egy alkalommal felül kellett bírálnom hibás akadálybírói döntéseket. Írországban pl. egy olyan lovas esetében, aki vezetett a díjlovaglás után és végül megnyerte a versenyt. Floridában, ahol több mint 200 önkéntes segítővel zajlott a verseny, egy elszabadult ló okozott gondot a díjlovaglás közben, emiatt egy lovas újralovagolhatta a már majdnem befejezett díjlovagló programját.

Miután erről a versenyről is pozitív értékelést kaptam a FEI-től, (ez alkalommal Andrew Griffiths és Loris Henry írt rólam jelentést), áprilisban megkaptam az első külföldi, a programon kívüli meghívásomat az angliai Hutton CIC2* versenyre, ahol július végén bírálhatok. Remélem, hogy 2011-ben újra csatlakozni tudok a FEI képzési programjához, hiszen olyan tapasztalatokat gyűjthetek, amelyekre Magyarországon nincs lehetőség. Az FEI minősítés megtartáshoz megfelelő számú versenyen kell részt venni, amit e nélkül a program nélkül nem tudtam volna teljesíteni, mivel az utóbbi három évben a hazai rendezésű nemzetközi versenyeken nem bírálhattam.

Amellett, hogy rengeteget tanultam, a program egyik legnagyobb hozadéka, hogy olyan emberekkel ismerkedhettem meg, akik szakértelmükkel, nyitottságukkal és segítőkészségükkel nagy hatást tettek rám. Megerősítettek abban, hogy a megfelelő szakmai színvonalú munkához a folyamatos képzés nélkülözhetetlen. A program nélkül valószínűleg soha nem jutottam volna el hivatalos személyként egy ilyen szintű versenyre.